Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1. fejezet - Az új lány

2011.01.01

Egy ismeretlen, új lány állt az Avarrejtek Kollégium előtt. A szél éppen hogy fújdogált. Imádta a szelet.
Az egyik legjobb barátja volt. Ahhoz képest, hogy már szeptemberben járt az idő, eléggé melegnek érezte a levegőt. A nap csodaszépen ragyogott a kék égen, mintha csak bíztatni szerette volna az idegent. A lányba vegyes érzelmek dúltak. Egyrészt boldog volt, mert megismerkedhet új emberekkel és lehet sok barátot fog szerezni, másrészt viszont el kellett hagyja családját, akik az ország egy másik és távolabbi részében laknak. Szőke haján meg-megcsillant a napfény. Méregzöld szemeiben az elhatározottság lángjai lobogtak. Négy copfjával gyerekes hatást keltett, de ő maga nem volt az, egyáltalán nem. Vett egy mély levegőt és belépett az intézménybe, háta mögött húzva bőröndjét.
A kollégium nem volt olyan ijesztő, mint hitte. Kis ülőgarnitúra a porta mellett, egy TV, és egy kisebb asztal is, talán dohányzó.

 - Szervusz! Segíthetek valamiben? – hallott meg egy kedves, mély hangot jobb oldaláról – Iruka vagyok a portás.
Mutatkozott be a férfi.

 - Igen, köszönöm. A kollégiumvezető irodáját merre találom? – kérdezte kedvesen Temari.

Ekkor egy éles női hang hasított a levegőbe.
 - Shizune, hol marad már az a kávé?!

 - Köszönöm. Azt hiszem, már tudom, merre keressem. – mosolygott a férfire, majd elindult amerre a hang vitte. Ahogy közeledett, kezdett rossz előérzete lenni.
Talán mégse kellett volna idejönni. Gondolta a folyosón haladva.
Elérte az ajtót és remegő kézzel lenyomta a kilincset. Mikor benyitott, egy köteg papír száguldott el a feje mellett, alig 2 cm-re. Először egy idősebb, szőke hölgyet látott, aki ebben a pillanatban egy kisebb termetű, fekete hajú nővel ordibált. Amint a kiabáló észrevette, hogy vendége van, abba hagyta eddig folytatott tevékenységét és bíztatóan az érkezőre mosolygott.

 - Szia! Te biztosan Temari vagy. Kerülj beljebb! – vágott hirtelen „anyukás arcot” – Én Tsunade vagyok, a kollégiumvezető és ő itt a titkárnőm Shizune.

Persze, most bezzeg megvan kávé nélkül is. Dühöngött magában Shizune.

 - Igen, az vagyok. – mondta a fiatal lány, miközben becsukta maga mögött az ajtót és az asztal felé vette az irányt, majd leült az egyik székre az asztal előtt.

 - Na, akkor a bemutatkozás meg is lett volna. Most jöhet a nehezebb része, vagyis a papírmunka. – mondta már nem is olyan vidáman, mint ahogy a mondatot kezdte az idős nő.

Ezután Tsunade hosszas kutatómunkát végzet az íróasztala környékén, míg Temari elé tett két papírlapot.

 - Az egyik lapon a kollégiumi szabályzat és házirend van, azt el is viheted magaddal, a másik papír a kimenő füzetről, hogy átvetted. Ott, csak írd alá. – fűzte hozzá.
Temari gyorsan végig futotta a szöveget, majd a végénél aláírta.

 - Ja, és a megszólításokkal kapcsolatban, engem, és az összes többi nevelőtanárt tanárnőnek, vagy tanár úrnak szólítsd!

 - Rendben. Van esetleg még valami vagy most már elmehetek? – kérdezte Temari. Tsunade szívesen felelt volna a kérdésére, ha valaki meg nem zavarja őket.

 - Hé, nagyi! Hívattál? – jelent meg egy barna, copfos hajú fiú, unott képe a bejáratnál.

 - Először is: ne hívj így! Másodszor: kopogásról hallottál már?! Harmadszor: nem, nem hívattalak, de ha már itt vagy, akkor tedd magad hasznossá, és vezesd körbe az új lakónkat – mondta a kollégium vezetője dühösen.

 - Kellemetlen – mondta - szokásosan - Shikamaru.

 - Kellemetlen a te fejed! – vitatkozott vele Tsunade.

Mindeközben Temari már felállt, és az ajtóhoz sétált.
 - Mindent köszönök tanárnő. – nyomatékot adva hálájának elmosolyodott. – A viszontlátásra! - Köszönt el.

 - Csá, boszorkány! – köszönt gúnyosan Shikamaru, és amilyen gyorsan csak tudta kihúzta Temarit az irodából Tsunade dühe elől. Alig értek ki, abban a pillanatban valami az ajtó belső felén koppant, majd a földre esett, amit az idős asszony velőtrázó kiáltása követett.
 - Shikamaru!

 - Ez közel volt. – sóhajtottak egyszerre.

 - Sabaku no Temari – mutatkozott be illedelmesen hirtelen a szőke lány, miközben előre nyújtotta jobb kezét üdvözlésként.

 - Nara Shikamaru – viszonozta a kézfogást a fiú. Pár perc csönd lett, majd hirtelen mindketten egyszerre engedték el a másikat.

 - Akkor gyere – kezdte unott arckifejezéssel a fiú. - Körbevezetlek a koliban. Bemutatlak a barátaimnak, és így tovább.
Temari bólintott válaszként.
 - A boszi megmondta, melyik szobában fogsz lakni? – kérdezte a lányra sem nézve, ahogyan zsebre vágott kézzel elindult előre.

 - Nem – válaszolta röviden, miközben visszafordult, hogy megkérdezze Tsunadet a dologról, de Shikamaru hirtelen megfordult, és a vállánál megragadva visszatartotta.

 - Most nem lenne a legjobb, ha bemennél, mert utána akkor mutathatnám meg neked, hogy hol és mikor rendel a koli orvosunk - felelt a fel nem tett kérdésre Shikamaru.

Temari csak bólintott, majd újra elindultak.
Shikamaru durván 1 óra alatt, egészen a földszinttől a második emeletig bemutatta a kollégium minden zegét-zugát.

 - Akkor most meg fogsz ismerkedni az új osztálytársnőiddel – jelentette ki hirtelen Shikamaru megállva egy fehér ajtó előtt, amire „211”-et festettek föl feketével. A fiú bekopogott. Pár perc múlva egy rózsaszín hajú lány nyitott ajtót.
 - Szia Shikamaru! Hát te, mit keresel itt? – kérdezte a zöld szemű lány.

 - Körbe vezetem az új osztálytársunkat – mutatott a mellette álló Temarira.

 - Szia… - köszönt Temari, miközben az ajtóhoz sétált, majd benézett - ..sztok! – javított köszönésén, mert a rózsaszín nem egyedül volt a szobába.

 - Szia! – köszönt vissza a többi lány a rózsaszínnel együtt.
 - Gyere be! – javasolta a lány. Temari már éppen ment volna, ha Shikamaru nem szól közbe.

 - Majd fecsegtek, és vallattok, mikor visszajött. – jegyezte meg, miközben megragadta Temari csuklóját, és elkezdte maga után húzni.

A lányok mind kidugták a fejüket, hogy utánuk nézzenek.

 - Hé! Nem kell úgy húzni, mint egy óvodást a cukorbolt elől – jelentette ki a lány duzzogó hangon.

 - Bocs – engedte el Temarit, majd ásított egy nagyot. - Ez, de kellemetlen.

 - Most hova megyünk? - kérdezte Temari, hogy megtörje a hirtelen beállt csendet.

 - A fiúkhoz. – jött az egyszerű válasz Shikamarutól.

Ezúttal a második emeletről az elsőre mentek.
Ahhoz képest, hogy kívülről milyen kicsinek látszik az egész, belül sokkal nagyobb. – gondolkozott el a lány. Nem is vette észre mikor az előtte sétáló fiú az egyik szobába kopogás nélkül bement.

 - Szasztok srácok! Itt az új osztálytárs! – mutatott a maga mögött álló Temarira
 - Fiúk, ő itt Temari. Temari, ők itt a haverjaim, és egyben a szobatársaim. A szőke Naruto, a fekete Sasuke, a barna hosszú hajú Neji, és akinél a blöki van az Kiba.
Sorolta el a neveket szinte levegővétel nélkül Shikamaru.

 - Sziasztok! – köszönt határozottan Temari egy intés kíséretében.

 - És velünk fog egy szobában lakni? - kérdezte Naruto nagy, csillogó szemekkel.

 - Dehogy, te idióta! – kevert le neki egy pofont Sasuke.

 - Jól tudod, hogy az ellenkező neműek nem lehetnek egy szobában. – mutatott rá a (sajnálatos) tényre Shikamaru.

 - Ezt nem értem! – jelentette ki Naruto, hatalmas sóhaj kíséretében.

 - Ah… Kellemetlen! – fűzött hozzá kommentárt Shikamaru.

 - Elmondom egyszerűbben. Lány csak lánnyal, és fiú csak fiúval lehet egy szobába. Olyan meg nincs, hogy lány a fiúval. Kivételek ez alól az éjszakás tanárok. – vágott bele a „fiúbeszélgetésbe” Temari, miközben lehadarta a mondatát egy szuszra.

 - Értem! – csapott nyitott tenyerébe öklével Naruto, némi gondolkodás után. – Kösz Temari!

 - Nagyon szívesen, Naruto. – bólintott a lány, majd körbenézett még egyszer. – Na, de most mennem kell, mert még sok dolgom van. Még azt is ki kéne nyomoznom, hogy melyik szobában leszek. Sziasztok, és még egyszer köszönöm a körbe vezetést Shikamaru.
Csukta be maga mögött az ajtót Temari. Megragadta az egészen idáig cipelt bőröndjét, majd elindult a földszint felé.


Az elviharzott lány után meredő Shikamaru hirtelen kérdőrevonó szempárokkal találta szembe magát, amint elfordult az ajtótól.
 - Most mi van?

 - Semmi – mondták egyszerre a többiek, miközben legyintettek a kezükkel.


Eközben Temari már elérte Tsunade irodáját. Egy-két percig vacillált, be merjen-e menni, esetleg később? Végül kopogott, és mikor megkapta az engedélyt óvatosan kinyitotta az ajtót. Meglepetésére már sehol se volt az a felbőszült és dühös Tsunade, akit itt hagytak.

 - Tanárnő! - szólt be. - Elfelejtette megmondani, melyik szobában fogok ezentúl lakni.

 - 211-es szoba. Az osztálytársaiddal leszel együtt – válaszolta feltekintve egy papírlapból a nő, bár Temari valamiért úgy érezte, ezt most fejből mondja.

 - Köszönöm. - azzal már ott sem volt.

Megragadta csomagjait, majd elindult új lakhelye felé.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Amoxicillin No Rx KelHelf

(KelHelf, 2019.10.11 08:12)

Is There A 100 Mg Cialis Propecia Valori Levaquin Order Tablets [url=http://cialiprice.com]buy generic cialis[/url] Order Finasteride Online Generic Propecia Propecia Testicular Atrophy